A párásítási alapelveik alapján a párásítókat elsősorban ultrahangos, párologtató (hideg párologtatás) és termikus párologtatási típusokra osztják.
Az ultrahangos párásítók ultrahangos porlasztó átalakítót használnak a nagy-frekvenciás (jellemzően másodpercenként 2 milliószor) rezgések létrehozására, amelyek a vizet 1 és 5 mikron közötti átmérőjű ultrafinom részecskékre bontják. Ezután egy ventilátor kifújja ezt a vízködöt, és szétszórja a levegőben. Mivel ez a folyamat látható ködöt hoz létre, ezeket az eszközöket "ködöt{6}}képző párásítóknak is nevezik."
A párologtató párásítók-más néven "tiszta-típusú" vagy "köd-mentes" párásítók-motoros-ventilátorral szívják át a száraz levegőt a megnedvesített párologtató szűrőn (vagy vízfüggönyön) keresztül. A légáramlás hatására a szűrőn lévő vízmolekulák természetesen elpárolognak, ezáltal párásítás érhető el. Ez a folyamat nem hoz létre látható ködöt; továbbá egyes modellek képesek egyidejűleg szűrni és tisztítani a levegőben lévő részecskéket, miközben párásítást végeznek.
A termikus párologtatásos párásítók elektromos fűtőelemet használnak a víz forráspontig történő felmelegítésére, így tiszta gőz keletkezik, amelyet aztán egy motor kihajt. Ez technológiailag viszonylag egyszerű párásítási módszert jelent.
Ezenkívül léteznek más típusú párásítók is, mint például a merülő-elektródás párásítók (amelyek gőzt termelnek a víz melegítésével a benne elhelyezett elektródákon keresztül) és a hideg-köd-párásítók (amelyek úgy párásítanak, hogy ventilátort használnak, hogy a levegőt átnyomják egy vízelnyelő közegen-).
A párásítók fő teljesítményparaméterei közé tartozik a párásítási teljesítmény, a párásítás hatékonysága, a zajszint, a víztartály kapacitása, az antibakteriális technológia és az intelligens funkciók. A párásítási teljesítmény az időegységre vetített maximális párásítási kapacitást jelenti, milliliter per óra (mL/h) egységben mérve; a magasabb érték erősebb párásító képességet jelez. A párásítási hatásfok az egységnyi energiafogyasztásra jutó párásítás mértékét jelenti, milliliter per óra per wattban (mL/h·W) mérve, és az energiahatékonyság döntő mutatójaként szolgál. Ami a zajszintet illeti, a 30-40 decibeles tartomány általában alkalmas csendes környezetben történő használatra. A víztartály kapacitása meghatározza a készülék működési idejét egyetlen utántöltéskor. A baktériumok elszaporodásának megakadályozása érdekében a víztartályban és a belső vízcsatornákban az általános antibakteriális technológiák közé tartozik az UV-sterilizálás és az ezüst-ionszűrés. Az intelligens funkciók-, mint például az intelligens állandó-páratartalom-szabályozás-beépített-páratartalom-érzékelőket használnak a párásítási teljesítmény automatikus beállításához, így a beltéri páratartalom egy előre beállított tartományon belül marad (általában 40–65%).
